Az IPv6-ról

Az IPv6 az IP (Internet Protocol) legújabb – 6-os – változata, mely az 1981-ben létrehozott korábbi – 4-es – verziót hivatott felváltani. (Az 5-öst kísérleti célra adták ki.)

Az Internet Protokoll az a legalacsonyabb szintű „nyelv”, melyet a világ minden Internetre kötött számítógépnek beszélnie kell, hogy megérthessék egymást.

Az elmúlt 30 évben, mikor az Internet a kutatók hálózatából a hétköznapok szerves részévé vált, a 4-es változatot használtuk. 30 éve ennek kapacitásai kimeríthetetlennek tűntek, és ez az akkor felhasználási kört tekintve igaz is volt. A nagy változást a 90-es évek eleje hozta, mikor először is egyre több gazdasági vállalkozás kapcsolódott a hálózatra, másrészt a Tim Berners Lee által feltalált World Wide Web (1989) egy olyan tényezővé vált, ami az átlagemberek számára is vonzóvá tette a kapcsolódást. A folyamat önmagát gerjeszti, a hálózatba bekötött számítógépek száma évről évre hihetetlen ütemben növekszik.

A robbanás idején máris látszott, hogy az IPv4 32 bites címtere, ami elméletben kb. 4 milliárd, gyakorlatban durván harmad-negyedannyi gép megcímzését teszi lehetővé, belátható időn belül kicsinek fog bizonyulni, ezért már 1992-ben elkezdődött egy új – nagyobb kapacitású – változat, az IPng kidolgozása. Számos egymással vetélkedő javaslat került az IETF (Internet Engineering Task Force) e célra létrehozott bizottsága elé. A javaslatok legjobb elemeit összegyúrva jött létre 1995-re a ma ismert IPv6. Ez számos technikai újítás és egyszerűsítés mellett abban különbözik leglátványosabban az elődjétől, hogy 32 helyett 128 bit szolgál az egyes gépek azonosítására. Ezt egy elképesztő 40 jegyű számmal lehet csak leírni. Számos hasonlat született ezen nagyságrend érzékeltetésére. Például bolygónk felszínének minden négyzetcentiméterére kb. 66 trillió IPv6-os cím jut.

Az interneten az IP a hálózati réteget (Network Layer, Layer 3) alkotja. A rétegek egymástól való viszonylagos függetlensége révén az IPv4 → IPv6 váltás hatásai nem, vagy csak csekély mértékben érintik a teljes vertikumot. Például alatta egyáltalán nem kell kicserélni az felhasználók számítógépeit, az Ethernet switch-eket, az ADSL modemeket vagy épp az optikai összeköttetéseket. A magasabb szinteken is csak annyi szoftvermódosítást igényel, amennyire az alkalmazásoknak, a hálózati könyvtármoduloknak stb. egyáltalán kezelni, tárolni kell az IP címeket. Egy tűzfalprogramnak tudnia kell a különbséget az IPv4 és v6 közt, egy böngészőnek pedig  alig.

Szerencsére az operációs rendszerek és szóba jöhető szoftverek nagy része az elmúlt évtizedben fel lett készítve az IPv6 használatára, így az IPv6 bevezetése leginkább a hálózati réteg átalakítását jelenti. Szükségessé válhat régebbi típusú routerek szoftverfrissítése vagy lecserélése, és ami a munka nagy részét teszi ki: konfigurálása. Természetesen előtte gondosan meg kell tervezni a technológiaváltás menetrendjét, hogy a régi és az új protokoll, az esetleg évekig-évtizedekig elhúzódó átmenet idején zökkenőmentesen tudjon együtt élni.

Mégis, akkor miért nem történt meg a váltás? A berendezések hiába képesek IPv6-ra, ha az nincsen bekapcsolva, vagy az egész láncolat mentén (felhasználótól, a routerek és tűzfalakon keresztül, az Internet szolgáltatók láncát át, a tartalom szolgáltató hálazatában és  a tartalom gazdájáig) valamely komponensen nem eleérhető az IPv6. Ezért az Internet szereplőinek összefogása szükséges azért, hogy az IPv6-ot minél szélesebb körben be lehessen vezetni, még mielőtt égetővé válna az IPv4 szűkössége. 

Az IPv6 forum, és annak magyar partner szervete ezt az összefogást kívánja támogatni.